, (ber-eg-ik) k. m. berg-ett; önhatólag bereg. Mondják különösen Erdélyben a juhról midőn párzik, vagy a ber! ber! hangutánzó szótól, vagy a fürgés-forgástól. Innen birka szó. l. ezt. Azon hangutánzó ber gyöke vihető vissza: berbitél vagy birbitél ige is, mely a tiszai vidéken a hímnemű szárnyas állatról mondatik midőn párzik.