, (be-merűl) ösz. önh. 1) Vízbe, vagy más folyadékba kisebb-nagyobb mélységre beleszáll, bebukik. A terhes hajó mélyen bemerűl a folyóba. A kocsikerék bemerűl a sárba. 2) Besülyed. Lábai majd térdig bemerűltek a sívó homokba. 3) Átv. ért. mély gondolkozásba, aggodalomba esik, vagy kigázolhatlan bajos állapotba jut.