, (bér-ěncz) fn. tt. bérěncz-ět. 1) Általán minden munkás, napszámos, ki bizonyos bérért dolgozik, szokottabban, béres. A jövevény és a bérencz (Káldinál béres), ne egyenek abban. (Mózes II. 12. 45.) 2) Ócsárló, gúnyos, megvető értelemben, aki nem jóakaratból, hanem haszonlesésből vagy szolgailag valamely zsarnok kedveért tesz valamit.