, (bel-terj) ösz. fn. A test belső részeinek, tömegének mennyisége, mely a külső terjedelemmel, vagy is külterjjel nincs mindig arányban, pl. a szivacs és gránitkő belterjeik igen különbözők, ha külterjeik egyarányosak is. Átvitetik e szó értelme a szellemi tárgyakra is, pl. belterje van a tudománynak, ha mély, alapos; külterje van, midőn sokféle tárgyra elágazik.