, elvont gyöke béna, bénít, bénul szóknak. Jelentése hiány, valamely testi hiba, különösen a test valamely tagjának hiánya, sérülés vagy csonkulás következtében. Lényeges alkatrésze in feltaláltatik inség és incs (régi divatu e helyett: nincs), továbbá ne, nem szókban, melyek valaminek nem létezését jelentik. Némelyek az illir bednak, bjednak szóval rokonítják, melyeknek szláv törzse béda bjeda nyomort jelent, mint a magyar béna nyomorékot is tesz. Rokonabbnak látszik a szanszkrit vina am. a latin mancus és sine, hasonló ehhez az arab bila ugyancsak am. ,sine; hihetőleg ezekből csonkult meg a persa bí, régibb persa avé, zend vi, ,expers ,carens, ,sine jelentésekkel. A finnben előfordul némi rokon hangokkal: vammainen, mely ,béna szóval értelmeztetik.