, (be-rekeszt) ösz. áth. 1) Korlátok közé, ketreczbe, s általán akármily kerített helyre bezár, hogy ki ne mehessen. Berekeszteni ólba a sertéseket, ketreczbe a tyúkokat, réczéket, esztrengába a juhokat, akolba a borjúkat. 2) Átv. ért. valamely dolgot, munkát, különösen beszédet bevégez, befejez, s folytatni megszünvén, mintegy bezár.