, (be-mászkál) ösz. önh. és áth. Gyakran, vagy folytonosan mászva bemegy, bebujik valahová. A járni nem tudó kisdedek egyik szobából bemászkálnak a másikba. A torkos fiúk sövényen bemászkálnak a gyümölcskertbe. Áthatólag am. bizonyos tért folytonosan mászva bejár. Átv. értelemben mondják sántikáló, nehezen járó, mégis mindenfelé satrató emberről. Mankón járva bemászkálja az egész várost. V. ö. MÁSZKÁL.