, (be-lő) ösz. önh. és áth. 1) Tárgyesetes viszonynév nélkül általán szólva am. bizonyos tér belsejébe irányzott lövést tesz. Belőni a várba, a sánczba. 2) Elsütött ágyuból, puskából golyót, s más lőszereket beröpít valamely térbe, czélpontba. Tüzes bombákat belőni a várba. 3) Ugyanazon szerekkel betör, betaszít valamit. Belőni a kaput, az ablakot.