, (bély-eg-ěs) mn. tt. bélyegěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Amire bélyeg van sütve, ütve, nyomva, mázolva; általán különböztető jegygyel ellátott. Bélyeges ökrök. Bélyeges faedények. Bélyeges zsákok, fehérnemüek. A bélyeges lóra is fölül a czigány. Km. Átv. ért. erkölcsileg megjegyzett. Ne higyj a bélyeges embernek. Km. V. ö. BÉLYEG.