, (bel-ső) mn. fokozva: belsőbb, legbelsőbb. 1) Ami valamely test, tér, tömeg, sokaság részei között belül van. Ellenkezője: külső, ami valamit körülvesz, beföd, eltakar, a középpontból kiesik stb. Belső város, melyet falak vagy külső városok kerítenek. Belső ruha, melyet más ruhák takarnak, mely a testhez ér. A malom belső és külső részei. 2) Mondjuk hivatalról, rangról, illetőleg azt viselő személyről, aki az illető igazgatás, kormány ügyeibe mélyebben be van avatva. Belső tanács, és külső tanács a régi városi szerkezetben. Belső titkos tanácsos. 3) Mondjuk szolga állapotu személyekről, akik közvetlenűl uraik, uraságaik mellett működnek, s azok egyenes szolgálatára állanak. Belső inas, huszár, szakács. 4) Szoros öszveköttetésü, viszonyú. Belső barátságban, ismeretségben lenni valakivel. 5) Az igába fogott ökrök közől az, mely jobbfelül van befogva, máskép: hajszás. A balfelül befogott külső vagy csálés.