, (bel-é-el) ih. Valaminek belsejéből kifelé tartó irányban. Megfelel e kérdésre: honnan? s különbözik tőle a hol? kérdésre felelő: belül. "És ő belől (de intus) felelvén Münch. cod. Luk. 11. Honnan hozzam ki? Onnét belől. Hol van? Ott belül. Személyragozva: belőlem, belőled, belőle stb. Nem vehettem ki belőle, mit akar. Ekkor nem helyre vonatkozik, hanem tárgyra, alanyra, melyből valami ered, származik, alakul, pl. Belőlem bolondot ne csinálj. Belőled jeles ügyvéd vált volna. Azt hallottam felőle, semmi sem lesz belőle. Km. Istenem, mi lett belőle! Innen származott az öszvehúzott névmódosító ből, vastaghangon ból, egyébiránt a régiek mint ilyet ép alakjában is használták, pl. a régi halotti beszédben. "Kit úr ez napon ez hamos világ tömnöczebelől mente e h. tömnöczéből; vastaghangon balól. "És kénszerejték egy néminemő cireniai embert Simont, a falubalól (faluból) jövőt. Münch. cod. Márk. 15. "Hogy föld belől kenyeret kihozj. CIII. ének a Zsoltárokból. (Keszthelyi codex).