, (bele-vág) ösz. áth. és önh. 1) Bizonyos eszköz élét valamely szilárd állományu, tömör, kemény testbe sújtja. Belevágni a fejszét a fába, a kapát a földbe. Belevágni a kaszát a fűbe. 2) Vágó eszközzel elmetélt részeket belekever, belehány valamibe. A tököt belevágni a moslékba. A kolbásztöltelékbe holmi mócsingot, szalonnát belevágni. 3) Átv ért. más szavát, beszédét hebehurgyán félbeszakasztja s mintegy ketté vágja.