vagy BELÉAKAD, (bele- vagy belé-akad) ösz. önh. 1) Mondjuk hegyes, kajcsos testről, midőn más testbe ütközik, s beleszuródik, belehat. A szeg beleakadt a ruhámba. A tövis beleakadt a talpamba. 2) Szélesb értelemben, mozgás közben egymásba ütődik, s haladásában gátoltatik. A kocsi tengelye beleakadt a kapufába. 3) Átv. ért. valaminek folytatását közbevetése által megszakasztja. Minden szóba beleakad. Különösen viszálkodási viszketegből másnak neki esik, öszveköt vele, belekapczáskodik. A házsártos ember hamar beleakad másokba. 4) Mondjuk szikráról, tűzről, midőn valamely testet érintve meggyujt. A kovából ütött szikra beleakad a taplóba. V. ö. AKAD.