, (bel-ecz-k) fn. tt. beleczk-ět. A szőlőfejnek egyes bogyói, vagy fürtrészei, böngjei, máskép: biling, vagy filling, filleng. Gyöke bel nem egyéb, mint a fityegő mozgást jelentő bil, bill, honnan billeg, és bellöke, bölcső am. billegő. A szláv nyelvészek bel = fehér szótól akarják származtatni, de a beleczk nem csak fehérszőlőt jelent. A k toldalékhang benne, mint a tövis-k, pocz-k, varacs-k s némely más szókban.