, (bán-ol-ás) fn. tt. bánlás-t, tb. ~ok. Valamely ügynek, értekezleti dolognak, illetőleg pernek önállóbb tárgyalása, kezelése, minthogy bánik s innen bánás némi szenvedőlegességet teszen föl. Némelyek által használni kezdett, de lábra nem kapott új szó, a bánlat, bánlott társaival együtt.