, (bék-ít vagy bék-e-ít) áth. m. békít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, vagy ~eni. Békére, engesztelődésre int, nógat, rábír; csillapít, csendesít, nyugtat. Békíteni a perlekedőket, a haragos embert. Békíteni a türelmetlent, nyughatatlant. Igekötőkkel: kibékít, megbékít, öszvebékít.