, (bék-ol-ó) fn. tt. békló-t, tb. ~k. Vasból, vas lánczból való nyűgféle készület, melyet a szabadban legelő lónak két első lábára, vagy egymás mellé állított két lónak belső egyik-egyik lábára tesznek, lakatra is bezárják, részint hogy messze el ne bolyongjanak, részint biztosításúl a lókötők ellen. Béklóban legelő lovak. Föltenni, levenni, leverni a béklót. Hasonlóan nevezik a rabok lábaira vert vasat is, de ez szokottabban békó. Azonban mind a kettő egy eredetű s jelentésök is gyakran fölcseréltetik:
"Békót tettem kesely lovam lábára,
Mért nem hallgat a gazdája szavára,
Békóba tett engem is a szerelem,
Az alföldön a legszebb lányt szeretem.
Tompa.
A szőr- vagy kenderkötélből álló ilynemű eszköz neve: nyűg.
Elemzését illetőleg l. BÉK.