, (be-kerűl) ösz. önh. és áth. 1) Időmulva előbbutóbb bejut, vagy befogják valahova. Ha így viseli magát, nem sokára bekerűl a börtönbe. 2) Görbe uton, körüljárás után jut be. Az árvíz miatt csak oldaluton kerülhettünk be a faluba. 3) Áthatólag am. valamely tájat, vidéket, tért körüljár, beczirkál. Az éjjeli őr bekerüli a falut. A csőszök bekerülik a határt. Ez utolsó értelemben szabatosabb volna: keről.