, (bék-e-ség) fn. tt. békeség-ět. Nyugalmas, csendes állapot, háboru nélküli időszak. Közszokás szerint egy értelmű a béke szóval, de szabatosan véve a békeség jelenti a békének mintegy sokaságát, folytonos voltát, vagy mineműségét, s olyféle különbség látszik köztök lenni, mint a csend és csendesség, nedv és nedvesség, üdv és üdvösség között, s ekkor helyesebben: békesség, azaz folytatott békes állapot, vagy tulajdonság. Békességben élni. Nincs nyugtom, nincs békességem. Kisfaludy S. Vannak esetek, midőn a béke és békesség egymással föl nem cserélhetők, pl. nem mondjuk: hagyj békességet, hanem: hagyj békét; nem: nyugodjanak békességgel hamvai, hanem: békével. A béke ellenkezője: háboru, és így a békeség-é háboruság, a békesség-é pedig háborusság, t. i. a békes (békés) és háborus törzsektől.