, (bék-e) fn. tt. békét, többese nincs divatban. 1) Nyugalmas és biztos állapot a polgári társadalom tagjai között, midőn egymás jogait sértetlenül hagyják, egymást nem bántják. Házi béke, a család tagjai és ház lakói között. Ugyanazon városban, helységben, országban egymással békében élő különféle nyelvü népek, vallásfelekezetüek. Békét hagyni mindenkinek, senkit nem bántani. Megzavarni a békét. Békében, vagy békén lenni, maradni. Békében nyugodjanak hamvai. 2) Szorosb ért. népek és fejedelmek, illetőleg különféle országok közt fennálló viszony, állapot, midőn egyenetlenség, viszálkodás nélkül élnek, s egymáson nem erőszakoskodnak; ellenkezőji: háboru, harcz, visszavonás, villongás. 3) Különösen a meghasonlott, s háborut viselt népek és fejedelmek által kötött szerződés, melynélfogva kötelezik magokat, hogy a háborgást megszüntetvén egymás vagyoni és személyi biztosságát sértetlenűl tisztelni fogják. Bizonyos föltételek alatt békét ajánlani, békét kötni, szerzeni. Megtartani, megőrizni, megszegni, a békét. Békében élő szomszéd népek, fejedelmek. Béke ölében élni. Kitűzni a béke zászlóját. A béke olajágát nyujtani = békét ajánlani. 4) Átv. ért. a kedélynek minden erősebb indulatoktól ment, nyugodt állapota. Békével türni, várakozni. Másnak békéjét megzavarni.
"Nem kell nekünk sok drága kincs,
Nagy fényes palota,
Mert ha a szívben béke nincs,
Az ezt nem adhatja.
Fonó asszonyok dala.
Elemzésére nézve l. BÉK, fn. A latin pax szó hasonlatánál fogva közelebbről rokonok a franczia paix, olasz pace, angol peace, s a szláv pokoj.