, (be-kap) ösz. áth. és önh. 1) Hirtelen, mohón befelé ránt, vagy szájába vesz, befal valamit. Kinézett az ablakon, azután bekapta a fejét. Bekapta, mint kutya a legyet. Km. 2) Bizonyos nyereményt, járandóságot, jövedelmet bevesz. Eladott holmijéből bekapott száz forintot. Kölcsön adott pénzét mind bekapta. 3) Önhatólag bizonyos állomást, hivatalt elnyer. 4) Tréfásan szólva am. szeszes italból többecskét vesz be, becsíp. Bekapott a budai törökvérből (veresborból). Km. Jól bekapott = leszívta magát.