, (be-iszik) ösz. k. mely szókötésileg átható gyanánt használtatik, tárgyesetes viszonynévvel. 1) Pénzét, vagyonát, holmijét italra költi. Beiszsza ruháját, ökrét, lovát. Ugyan derék állapot, beittuk a kalapot. Km. Beinná még a Krisztus palástját is. Km. Mindenét beiszsza. Beitta az eszét = részeg lett. Km. Kinek rosz a felesége, igya be. Km. Nem szeretem az uramat, csak az ifjabbik uramat, arra is ha megharagszom, itt a kocsma, majd beiszom. Népd. 2) Mondjuk általán testekről, midőn valamely nedvet magukba színak. A fű beiszsza a harmatot. A száraz föld sok esőt beiszik.