, (be-illik) ösz. k. 1) Általán am. bizonyos helyre czélirányosan oda való, alkalmas valamibe. Ezen bútorok beillenek a szobámba. Nem tudom, beíllik-e ezen szár a pipámba. 2) Nak nek ragu viszonynévvel am. bizonyos állapotra, állomásra alkalmas, jó, arravaló. Beillik papnak, katonának. Ugyanezen értelemben használtatik lelketlen tárgyakról is, melyek a maguk nemében kitünőleg olyanok, milyeknek lenniök kell. Ez már beillik palotának, úri teremnek. V. ö. ILLIK.