, (be-járás) ösz. fn. 1) Többszöri bemenetel, vagy többek bemenése valahová. Szabad, tilalmas a bejárás. 2) Kapu, ajtó, út, szurdok, köz, melyen bizonyos házba, vagy általán valamely helyre bemenni szokás. Keskeny, széles bejárás. A bejárásokon leginkább megromlik az út. Bejárás a gőzhajóra. Eltéveszteni a bejárást. 3) Hozzáférés, bejutási engedély. Némely nagy urakhoz a bejárás sok teketóriával történik. 4) Több tájakon a magyar mesterembereknél jelent bizonyos czéhgyűlést. Csizmaziák, szabók bejárása.