, (be-hord) ösz. áth. és gyűige, mely az egyszerü cselekvésre vonatkozó visz, és hoz, illető leg bevisz és behoz igéknek többszörös ismétlése, s am. több különkülön járással, több ízben menve-jőve holmit bizonyos jármüvön vagy saját vállain, hátán, kezében beszállít, begyüjt, betakarít valahová. Behordani a gabonát csűrbe, a bort pinczébe, a fát udvarba. Sok kenyeret, vajat, baromfiat behordani a városba. Átv. ért. mondjuk szélről, vízről, midőn bizonyos testeket magával ragad, s azokat valahol lerakja. A szél homokkal behordja a földeket. Az árvíz iszappal behordja a mezőket. V. ö. HORD.