, (be-hajol) ösz. önh. Szabatosan véve am. önkénytesen testét meghajtva begörbed valahová. Az ablakon által behajolni a szobába. Alacson sövényen, falon behajolni a kertbe. Különbözik tőle a behajlik, mely szükségességből eredő begörbedést jelent, pl. behajlik a kemény falba vert szeg. Egyébiránt képes szólásban az első helyett a második is használtatik. A szomorúfűz ágai behajolnak a vízbe.