, (be-hány) ösz. áth. 1) Többeket, több holmit bizonyos zárt helyre vagy öbölbe, üregbe, mélységbe egymásután bevet, bedobál. A juhokat behányni az esztrengába, az úsztatóba. A rohadt gyümölcsöt behányni a vízbe. A kenyeret behányni a kemenczébe am. lapáton bevetni, becsúsztatni. 2) Bizonyos üreget bele dobált, vetett holmival betölt, betemet. Behányni a gödröt gazzal, a száraz kútat földdel. 3) Híg ragadós anyaggal becsapkod, befecsegtet. Behányni a falat vakolómészszel. Az utczai gyalogokat sárral behányni. 4) Okádással befecskend, bepiszkol. V. ö. HÁNY, ige.