, indulatszó, mely nagyító jelentéssel bír, s am. igen, fölőtte, nagyon. Beh jól esett ez a pohár víz! Beh szeretnék itt lakni. Jaj beh szép az a Pest, Istenem beh szép! Kis-Komárom, Nagy-Komárom, beh szép leány ez a három, Népd. Beh megjártam vele. Mint nagyító oly mondatok elején áll, melyek bámulatot, csudálkozást fejeznek ki. Beh furcsa, beh csodálatos dolog! Beh isteni mű ez! Népies nyelven de, vagy deh, használtatik helyette. De szép! Ej de gyönyörű!
Rokon bő szóval, továbbá azon b illetőleg abb ebb raggal, mely melléknevekből nagyító másodfokot képez, pl. édesb, okosb, szabadabb, elevenebb, úgy szintén a bá indulatszóval is. Más nyelvbeli rokonságait l. BÁ alatt.