, (be-harap) ösz. önh. és áth. 1) Önhatólag, fogait valamely szilárd anyagu testbe, különösen ételneműbe, ennivalóba bele vágja, szokottabban: beleharap. Beharapni a kenyérbe, húsba, turóba. 2) Áthatólag: fogaival átlikaszt, keresztül- vagy bemetsz, bekap valamit. Verekedésben beharapták a fülét, ujját. A dühös eb beharapta a gyermek inát. V. ö. HARAP.