, (běgy-ěs) mn. tt. běgyěst vagy ~et, tb. ~ek. 1) Aminek tulajdon értelemben vett begye van, milyenek általán a madarak, különösen, melyeknek kitünőleg nagy begyök van. Begyes galamb. 2) Mondják nagycsöcsü nőről. Begyes leány, begyes menyecske. 3) Edényekre vonatkozólag am. kidudorodott öblü, dereku, hasas. Begyes korsó, fazék, máskép: bugyoga, butykás. 4) Átv. ért. rátartós, negédes (nő), ki a mellét, begyét fölfújja, valamint: gőgös, aki a gőgjét fölfújja, fölfuvalkodott; nyakas, aki daczból nyakát megmerevíti.