, (bé-g-et) önh. m. béget-tem, ~tél, ~ětt, par. bégess. Mondjuk juhnemü állatokról, s azok bárányairól, midőn szokott természeti hangjokon szólanak, bégnek. Az et, illetőleg t képző más ilynemű állati hangutánzókban is divatozik, mint: rigyet, sikolt, rikolt, üvölt, kiált, süvölt, stb. Vétethetik áthatólag vagy miveltetőleg is, s akkor am. bégésre ösztönöz, kényszerít. Szájczuppogatás által megbégetni a bárányokat. Ekkor olyan képzésü mint: ríkat, síkat, búgat, brúgat.