, (bé-g) önh. m. bég-tem, ~tél, ~ětt. Bé természeti hangon szól, kiált, mint a juhok, bárányok. Az ökör, tehén: bőg. Egyszerű gyöke a természeti hangutánzó bé, mely némely tájakon, nevezetesen a Vas vármegyei Őrségben így is használtatik: bé-ok (bégek), mint ré, réok (rivok), g gyakorlatos képzővel: bég, mint: bú-g, sú-g, zú-g, bő-g, nyö-g, ri-g a rigó származékban. Rokon a latin vagio, mugio, hellen μυχαομαι.