, (őr-mester) ösz. fn. A hadi testületek tiszti osztályozatában az altisztek között első rangu személy, ki a káplár előtt van. A mai osztrák hadseregeknél az őrmester három csillagot visel kabátja hajtókáján. Gyalog őrmester, lovas, huszár őrmester. Régiesen, és egészen idegen szólásmóddal strázsamester. Nevét onnan vette, mert eredeti kötelessége volt az őrségre fölügyelni; most pedig inkább a századot illető számadásokkal foglalkodik, mint a százados kapitány segéde. Alkalmazott ért, viselik e czimet a vármegyék és a városi hatóságok egyenruhás úgynevezett katonái és hajdui között az első ranguak.