, (őr-szěm) ösz. fn. Köz bátorság végett czirkáló őrök, pl. katonaőrök, kik nappal, vagy leginkább éjjel bizonyos területet kőrüljárnak. Máskép: őrjárat. (Patrolle, vagy Patrouille). Ha egyes személyről van szó, ez őrjáró. Vadászoknál úgy hivják a zergenyájban azt, mely elül mintegy kémszemlére jár. Átv. ért. őrszemmel kisérni valamit, am. folytonos figyelemmel lenni valamire.