, (őr-iz-et) fn. tt. őrizet-ět, harm. szr. ~e. 1) Tettleg gyakorlott őrizés; vigyázat. Isten őrizete alatt biztosak lehetünk. Őrizet alatt küldeni el a pénzt. 2) Őri szolgálatot tevő hadi testület, sereg, különösen a várakban, erődökben, várőrség. Az őrizet számát szaporítani. Várőrizethez tartozó hadosztály.