, (őr-iz) áth. m. őriz-tem, ~tél, ~ětt, vagy: őrz-öttem, ~öttél, ~ött; htn. őrizni, v. őrzeni, par. őrizz. Talán egyetlen ige iz képzővel azok osztályából, melyek az, ez; ěz, oz, öz képzővel alakulnak; rendes képzés szerént t. i. őröz, melynek multja: őröz-tem, ~tél, v. őrz-öttem, ~öttél, ~ött, v. őröz-ött. Mindkét alakban egyaránt használtatik, azonban őröz csak tájdivatosan és ellenőröz öszvetett szóban, őriz pedig általánosabban. Általán, valakire, vagy valamire különösen vigyáz. 1) Elmenés, szökés, eltévelyedés ellen szemmel tart. Őrizni a foglyokat, rabokat. 2) Bizonyos állatokra vigyáz, azokat egyszersmind legelteti, a szabadban kísérgeti. Juhokat, lovakat, ökröket, ludakat, nyájat őrizni. Nem őriztem veled disznókat. (Km.). Dávid juhokat őrzött.
"Onnan Buda nyáját őrzi vala békén.
Arany. (Buda halála).
3) Némi kár, veszély ellen oltalmaz. Házat, határt, kertet őrizni. Kincsét őrzi. Krisztus koporsóját, sem őrzik ingyen. (Km.). Átv. értelemben távolító ragu viszonynevet vonz. Isten őrizz a gonosztól. Őrizd magad a roszak társaságától.
"Őrizd magadat te a fülbesugóktól.
Arany. (Buda halála).
4) Vigyázva megtart valamit. Egészségét őrzeni. Isten parancsolatit megőrizni. Szavaidat hiven megőrzöm. Amit sokan szeretnek, nehéz megőrizni. (Km.). Arabul haraza.