, fn. tt. őz-et, v. ~t, tb. ~ek, v. ~ők. kicsinyezője: őzike, v. őzecske. A hasadt körmü állatok rende alá tartozó állatfaj, mely a szarvasnál kisebb, és szürke verhenyes szinű, egyébként alakjára, eledelére, és lakására nézve majd szintén hasonló ahhoz. Makkal, fűvel él, kettőt borjazik évenkint, s mintegy húsz esztendeig él. A bakőznek szarvai vannak, melyeket őszszel el szokott vetni. Szelid, félénk őz. Nevét hihetőleg szürkés szőrétől vette, a mennyiben a szürke az őszhöz rokon, innen az őz, és ősz szók rokonoknak tekinthetők.