, (őr-öl-et, v. őr-l-et) mivelt. m. őrlet-tem, ~tél, ~ětt, par. őrless. Molnának, vagy malomféle eszközzel dolgozó személynek meghagyja, megparancsolja, hogy őröljön valamit. Búzát, rozsot, árpát őrletni. Mákot, kávét, sót őrletni. Télre valót beőrletni. Szitára, parasztra őrletni. V. ö. ŐRÖL.