, (ősz-i) mn. tt. őszi-t, tb. ~ek. Őszre, mint évszakra vonatkozó, azt illető, azon korból való, azon korban élő. Ószi idő, őszi napok. Őszi munka, őszi szántás. Szomorú mint az őszi légy (km.), mint a mely már vesztéhez közelg. Majd elviszi az őszi szél. (Km.). Különösen: nővényeket és gyümölcsöket illetőleg, ami őszszel diszlik, virágzik, vagy érik meg. Őszi rózsa, őszi kükörcs, őszi baraczk, őszi széna, őszi dinnye. Gabonára vonatkozva, amit őszszel szoktak elvetni, különböztetésül a tavaszitól. Őszi vetés, őszi búza, rozs, repcze. Őszi virág. Tartós mint az őszi virág (gúnyos km.), mint a melyre már a fagy vár. Főnevül is vétetik. Az őszi igen buja, de a tavaszi silány. Van itt mind őszi, mind tavaszi. (Km.). Az őszi nagyon szépen mutatkozik, de a tavaszi hitvány. Őszit porba, tavaszit sárba kell vetni. (Km.). Őszi alá szántani. Gúnyos kifejezéssel: őszi csibe, igen fehér haju gyereket jelent.