, (ős-i-ség) fn. tt. ősiség-ět, harm. szr. ~e. Általán az ősökről maradt, hagyott, öröklött birtoknak öszvege. Továbbá ezen birtoklást illető jogviszonyok. Ősiségre vonatkozó régi magyar törvények. Ősiség eltörlése. Tájdivatosan: ősiség, mely az irodalomba is átment.