, (öv-ez-et) fn. tt. övezet-ět, harm. szr. ~e. Az öv, mint testet tettleg körülfogó kötelék, minden egyes, akár lényeges, akár mellékes részeivel. Képzésre, v. alkatra olyan, mint: öltözet. 2) Földgömbre vonatkozólag bizonyos körök közötti térség, terület, rövidebben: öv. l. ÖV.