, (öt-evény) fn. tt. ötevény-t, tb. ~ek. A régi nyelvben jelentett töltött utat, máskép öttevény (öntevény), honnan a györvármegyei Ötevény helység neve, mely hogy csakugyan töltött utat, vagy helyet jelent, bizonyítja német neve: Hochstrasse. V. ö. ÖT, elav. ige.