, (öszve-zúz) ösz. áth. Taposva, nyomva, szorítva, ütve, stb. egészen meglapít, vagy apró részekre tör, szóval, előbbi épségétől végképen megfoszt. Lábakkal öszvezúzní a gyümölcsöt, marokkal a tojást. A malomkő öszvezúzza a gabonát. Fejét öszvezúzta a kő, a kerék. V. ö. ZÚZ.