, (öszve-viszsza) ösz. ih. Jobb hangzással: összevissza. Rendetlenül, öszvekeverve, fonákul egymásba fűzve, szőve; majd ezen, majd azon irányban. Összeviszsza hányni a szekrényben a könyveket, ruhákat. Összeviszsza beszélni, írni. Öszszeviszsza jártam útat, útfelet.