, (öszve-tartozik) ösz. k. Egygyel vagy többekkel bizonyos egységet, egészet képez; öszvevaló, öszveillő. Mondják különösen oly dolgokról, melyeket rendbe szokás szedni, vagy együvé állitani, illeszteni. Ez a két ablakszárny öszvetartozik. A páros testek öszvetartoznak.