, (öszve-tör) ösz. áth. Valamely szilárd szövetü, kemény testet részekre tör. Öszvetörni az állat csontjait, a faedényeket, bútorokat, palaczkokat. Szélesb átv. ért. meggyötör, megkinoz, megerőtet.
"Öszvetöröm magamat,
Kitöröm a nyakamat,
Még sem hagyom magamat.
(Tánczvers).
V. ö. TÖR.