, (öszve-kötés) ösz. fn. 1) Cselekvés, mely által valamit öszvekötünk. A learatott gabona öszekötésével az úgynevezett kötözők foglalkodnak. 2) A különféle tárgyak azon viszonya, mely ama cselekvés által létre jön. Az előzményi mondatok öszvekötéséből bizonyos következtetést húzni.