, (öszve-habar) ösz. áth. Hig testtel egy másfélét öszvekever, pl. vizzel meszet és homokot. Különösen: gunyosan szólva, imígy-amúgy öszvekotyvaszt valamely ételt. Átv. habogó nyelvvel, értetlen dolgokat öszvehord. Mindent öszvehabart, s érteni nem lehetett. Öszvehabarja a beszédet.