, (öszve-forr) ösz. önh. 1) A növényi vagy állati testnek bizonyos sérülés által elvált részei az illető életnedvek működő erejével együvé hegednek. A bemetélt, beoltott fának kérge öszveforr. A sebek, törött csontot öszveforrnak. 2) Mondják érczekről, midőn tűz által együvé állanak.