, (öszve-fon) ösz. áth. 1) Szálas, rostos testeket sodrás, viszálás, tekerés által bizonyos alakú egészszé képez. Öszvefonni a hajat, szijakat, veszszőket korbácscsá, kendert ostorrá öszvefonni. 2) Különösen rokkán, guzsalyon, gépen kendert, lent, gyapottat stb. fonallá alakít. V. ö. FON.